Zenekar

6. rész: Sic Transit, A.D. 2007

Egy honlap elméletileg nagyon alkalmas lenne arra, hogy dokumentálja egy zenekar történetét. Ennek a funkciójának a mi oldalunk kevésbé látszik megfelelni, hiszen az utolsó ilyen irányú bejegyzés eredetileg még 2006-ban született. Azóta pedig eltelt két hosszú, sok munkával teli év.

Ideje hát, hogy újra felvegyük a történet fonalát, és összefoglaljuk az utókornak, mi is történt a Sic Transit rockzenekarral 2007-ben.

Abban az évben erőinket az új számok összerakása mellett főleg a koncertezésnek szenteltük. Szerettünk volna minél többet közönség előtt játszani, hogy visszajöjjön a régi rutin és persze, hogy érkezzenek a visszajelzések is, vajon jó-e, amit csinálunk. Ezen irányú elkötelezettségünknek az előzetesen vártnál jobban sikerült is eleget tennünk. Az év folyamán 18 koncertet játszottunk január és október között, mikor is a banda tagjainak egyéb irányú elfoglaltságai miatt "alkotói szabadságra" vonult. Az első buli az esztergomi Wilkinson Pub-ban volt, az évet pedig október 19-én zártuk a budai Fonóban. Közben a zenekar megfordult Dorogon, Piliscsabán, Táton, Pilismaróton, Tatabányán, a szlovákiai Kisújfalun, Heves megyében Markazon, és több alkalommal volt szerencsénk Budapesten is játszani. Jó évzáró volt a KMB meghívására a budai Fonóban játszani, ez volt az első olyan hely, ahol meghatódtunk, hogy színpadra léphettünk.

Meghatódásra egyébként nem ez volt az egyetlen alkalom. Pilismaróton, Dorog Város Gyermeküdülőjében azon hatódtunk meg, ahogy a rockzene megérintette a gyerekeket. Rájuk pedig biztosan a zene hatott, hiszen koruknál fogva szövegeinket még nem érthették. A szlovákiai Kisújfalun azon lepődtünk meg, hogy milyen nagy szeretettel fogadtak egy határon túli magyar zenekart. Bizton állíthatjuk: az átlagemberek szintjén nyoma sincs a kormányok között található ellentéteknek. Náluk jobban egyébként talán csak Markazon örültek nekünk, ahol nem csak koncertet adhattunk, de részt vehettünk egy nagyszerű borkóstolón is és átbeszélgethettük a fél éjszakát az ottani barátainkkal.

Persze azért nem mindenhol aratunk mi sem sikert: a Tatabányán megrendezett XII. Peron Music Tehetségkutató Fesztiválon például nem sikerült lenyűgöznünk a zsűrit, s nemhogy díjat nem kaptunk, de a futottak-még kategóriába is csak protekcióval kerülhettünk volna be. Hiába, az élet nem habostorta.

Hála Istennek azonban pozitív élményből sokkal több jutott számunkra, ilyen volt szereplésünk a Sláger Rádió Bumeráng című műsorában, az őszi Mosolyturné keretében. Ezt egyébként nagyban elkötelezett rajongóinknak tudhatjuk be, akik egy a zenekar nevét viselő transzparenssel előbb felhívták magukra a műsorvezetők figyelmét, majd fondorlatos módon bejuttatták hozzájuk a cédénket, s kierőszakolták, hogy Bocsiék néhány nótába belehallgassanak. Itt is kaptunk ugyan hideget-meleget, de elmondhatjuk magunkról, hogy benne voltunk a Bumerángban - amivel azért nem sok amatőr zenekar büszkélkedhet.

A Bumeráng-akció legnagyobb nyereménye egyébként Maya lett, karitatív menedzserünk, aki a műsorban hallva minket jutott arra a következtetésre, hogy érdemes velünk foglalkoznia. De ez már egy másik történet, 2008-é. Folyt. köv.