Húsvétkor ismét esztergomi sonkát szegtünk

Ha a Sic Transit Folk Műhely húsvétkor színpadra áll –és ebben közel évtizedes tapasztalattal rendelkezünk– akkor biztos, hogy a tavaszi időjárás aznap télire, de minimum őszire vált.

Nem volt ez másként idén sem, mikor az esztergomi Széchenyi téren léptünk fel a IV. Sonkaszegő Fesztiválon.

Peter Sramek-nek még a teret betöltő közönsége volt délidőben, akik közül nagyon-nagyon sokan a mi műsorunkra is ott maradtak. Egészen addig, amíg a beállás alatt el nem kezdett szemeregni az eső. Ez fokozódó intenzitásával sokakat elriasztott, másokat csak arra kényszerített, hogy ernyőt nyissanak, és kitartsanak mellettünk. Mi pedig ezt igyekeztünk meghálálni.

A műsort a megszokott intróval kezdtük, utána elsőként a Nem úgy van most, mint volt régen szólalt meg. A műsorban aztán sorban jöttek azok a dalok, melyeket nem csak mi, hanem növekvő közönségünk is kedvelt. A dallamok váltakozása magával hozta az időjárás váltakozását is: hol esett, hol nem, de legalább a szél konstans módon jelen volt egy kicsit.

A programból ezúttal sok, számunkra kedves dalt ki kellett hagynunk, köztük néhány régebbit, és sok olyat is, melyet közönség előtt még nem is játszottunk. Nehéz volt ellenállni a kísértésnek, de muszáj volt, hiszen a kihagyott dalok a május 12-én ősbemutatandó Kodály nyomán című műsorunk gerincét képezik, így a meglepetés erejét húsvét hétfőn azoknak tartogattuk, akik már rendelkeznek jeggyel a közelgő premierre.

Éppen ezért viszont olyan dalok is felcsendültek a fesztiváli koncerten, melyeket az utóbbi időben –növekvő repertoárunk és a fellépéseinkre rendelkezésre álló idő hossza közti fordított arányosság miatt– nem túl sűrűn játszottunk közönség előtt. A publikum hálás is volt ezért, nem egy népdalt elég sokan velünk énekeltek.

Műsorunk fényét ezúttal is emelték táncosaink, Attila és Tonka, aki a koncert méltó zárásaként egy gyönyörű húsvéti népdallal búcsúzott a IV. Sonkaszegő Fesztivál Sic Transit Folk Műhely koncertjének látogatóitól.