Kodály nyomán – Túl az ősbemutatón

Talán túlzás nélkül állítható, hogy a Sic Transit Folk Műhely eddigi pályafutásának legjelentősebb fellépésére került sor május 12-én este hét órakor az Esztergomi Művelődés Háza színpadán, Kodály nyomán című műsorunk ősbemutatóján.

A koncertet, melyen Reményi Károly tanár úr vezényletével a Balassa Bálint Vegyeskar is közreműködött pótszékes, teljes telt ház és nem csak az időjárás miatt forró hangulat jellemezte.

2017-ben emlékezünk meg Kodály Zoltán születésének 135., halálának 50. évfordulójáról. Mivel a zenekar tagjainak életére nagy hatással volt a kiváló zenész és zenepedagógus munkássága, még a tavalyi évben elhatároztuk, hogy igyekszünk a magunk módján méltó emléket állítani a Mesternek.

Az előkészítést már a tél folyamán elkezdtük, kiválasztásra kerültek a műsor gerincét adó népdalok, a korábban már játszott Kodály-gyűjtések mellé újakat is feldolgoztunk és hangszereltünk. Elkészült a koncert elején is látható beharangozó filmecske, kiválasztásra került a helyszín és az időpont, aztán Attila irányításával beindult a marketing gépezet. Közben persze minden héten próbáltunk, és igyekeztük minél tökéletesebbre csiszolni a produkciót. Nem adhattunk kevesebbet Kodálynak, mint amit mi kaptunk tőle.

Aztán eljött május második hete, és az izgalom a zenekar tagjainak körében a tetőfokára hágott. E helyt köszönjük családjainknak, hogy ebben az időszakban nem csak elviseltek bennünket, de mindenben igyekeztek támogatást nyújtani ahhoz, hogy azt a műsort állítsuk színpadra, melyet megálmodtunk! S ha már köszönetnyilvánítás: köszönjük a Művelődés Háza vezetőségének a meghívást és a helyszínt, mindenkinek a baráti és ismerősi körből, hogy a produkció hírét szóban és írásban is terjesztette! Köszönet a beharangozó tévéinterjúért a Régió TV Esztergomnak, a koncert több kamerás rögzítéséért és a fényképekért pedig a zenekari tagok fiainak és testvéreinek! Külön köszönjük a hét közben felmerült technikai nehézségek elhárítását és a fények kezelését Petróczi Gábornak, valamint a koncert hangzását régi barátunknak, Süttő Péternek, aki kihozta a rendelkezésére álló technikából a maximumot, amit lehetett!

S hogy hogyan is zajlott az este? Nos, ez igazából számunkra akkor fog igazán letisztulni, ha visszanézzük majd a felvételeket. Az események sodrásából pillanatnyilag csak benyomásaink vannak:

Csütörtökön éjfélig próba a színpadon, közben este tíz után valaki bejön, hogy ne hangoskodjunk már. Kicsi próba, kicsi technikai probléma elhárítás, megint kicsi próba, növekvő fáradtság. Hajnali fekvés, korai kelés, délelőtt munka. Nehéz figyelem a feladatokon, a test még az irodában ül, de a lélek már a színpadon áll. Gyors ebéd, pakolás, mi marad ki? Talán semmi... jaj, nem, az új fellépő ing! Vissza a lakásba, ing a kocsiba, jé, még a kamera is az asztalon van! Indulás a művelődési házhoz, parkolás a bejárat előtt, kipakolás, felcuccolás a színház terembe.

Technika összeszerel, utolsó simítások. Még ebbe a dalba nézzünk bele! Még azt a táncot próbáljuk el! Mennyi az idő? Atyaég! Már itt a közönség! Színpad kiürül, fények elhalkulnak. Megérkezik a kórus, baráti üdvözlések. Kölcsönös tetszés- és köszönetnyilvánítás: jó, hogy itt vagytok, jó, hogy itt vagyunk. A terem elkezd megtelni. A zenekari tagok lélekben hangolódnak, közben felmerül néhány megoldandó apróság. Kipipálva! A terem dugig van emberekkel. A későn érkezőknek már csak pótszék jut. Arcunkról egyre nehezebben jön le a mosoly. Gyerekek, ez jó lesz!

Hét óra, kezdés. Fények le, Torma Réka felkonferál. Kórus kezd, miért megy a füstgép? Nem is megy, csak szivárog. Ki lehet kapcsolni? Nem. Akkor marad, laposan kúszó füstben szól a Mátrai képek. A kórus csodás, hatalmas taps. Megérdemelt sikerrel jönnek le a színpadról, a sötétben a helyünk felé botorkálunk. Indul a bevezető, fokozódik az izgalom. Fények fel, a Gömöri dallal indulunk Kodály nyomán.

Zene, tánc, taps. Képek váltakozása, zene, tánc, erősebb taps. Összekötő szöveg, hangolás, zene, tánc, az első kis vastaps. A teremben forróság, a közönség és a zenekar között izzik a levegő. Zene, tánc, képek változnak, taps. Molnár Anna balladája, a műsor egyik legszebb pillanata. Akusztikus gitár és ének, csodálatos tánc. Aztán az utolsó dalok, és a végén a csoda: az Esti dal utolsó versszakát a közönség velünk énekli. Lelki szemeinkkel látjuk, hogy Kodály Zoltán mosolyog. Aztán a kórus feláll a nézőtér végén, rájuk irányulnak a fények és Kodály kórusművek keretébe foglalják az estét.

Szűnni nem akaró taps, vastaps, meghajlás. Levonulás a színpadról, de a taps visszahív. Meghajlás, Tonka előrelép, és elénekli az Isten áldja meg a magyart kezdetű népdalt. Utolsó meghajlás, utolsó vastaps, utolsó levonulás a színpadról. Az öltözőben ölelkezés, fürdés a sikerben, a talán kiérdemelt gratulációk fogadása. És lassan felfogjuk azt, hogy egy hosszú futás végén elsőként értünk be a célba – Kodály nyomán.