Kodály nyomán, másodszor

Mármint decemberben, és Esztergom közönsége előtt nyilvánosan, és a Szent Erzsébet színpadán.

Összefoglaló távirati stílusban.

Self-made woman-ként Tonka felkonferált bennünket, Hamvas Béla gondolataival, Kodály Zoltán megidézésével, és a Balassa Bálint Vegyeskar színpadra szólításával. Reményi Károly tanár úr vezényletével felcsendült a Mátrai képek, majd a megérdemelt tapsot követően a kórus átadta nekünk a színpadot.

Az intró alatti sötétben mindenki a helyére sompolygott, aztán fények fel, és Gömöri dal.

Onnantól csak akkor volt egy-egy percnyi megállás, amikor Attila az összekötő szövegeket mondta, a gitárosok pedig közben hangoltak egy kicsit. A nyitószámot és a Hej, Dunáról fúj a szélt követően mi is eljátszottuk a Kodály kórusművet alkotó népdalok sictransitos feldolgozását, majd következett az est egyik fénypontja, a Molnár Anna balladája. Robi és Kálmán kiültek a színpad szélére, és a közönséghez lélekben még közelebb kerülve, Tonka és Attila táncától támogatva előadták a hűtlen, de bűnét megbánó asszony balladáját.

A koncertből már csak két dal volt hátra, a Székely keservessel még egyszer felfokoztuk a hangulatot, hogy utána az Esti dallal visszaereszkedjünk az adventi időszak csendjébe. A dal végén nem csak a Balassa kórust hallhattuk újra énekelni, hanem legnagyobb örömünkre –s talán Kodályéra szintén– a közönséget is. A jól sikerült estét a bő száz fős közönség vastapsa után Tonka zárta egy gyönyörű karácsonyi népdallal.

Köszönjük mindenkinek, aki eljött, hogy május után újra átélhettük ezt a varázslatot!

Lélekben (de akár testben is!) szombaton tartsatok velünk Kecskemétre, Kodály szülővárosába, ahol születésének 135. évfodulóján az idén utoljára állítjuk színpadra az emlékére összeállított tematikus műsort!