Kodály nyomán, harmadszor

Amikor májusban, Esztergomban bemutattuk Kodály nyomán című műsorunkat, még nem sejtettük milyen pályát fog befutni.

Azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a kettős jubileum évében Kodály születésnapján, december 16-án, Kodály szülővárosában, Kecskeméten szólal meg idén utoljára e 13 népdal feldolgozása.

A sors keze azonban úgy alakította az eseményeket, hogy ezzel az igazán jól időzített és jól sikerült koncerttel zárjuk a Sic Transit Folk Műhely 2017-es évét. Az eredeti meghívás ugyanis a kecskemétiek részéről december 15-re szólt volna, de Laci lányának szalagavatója miatt aznapra természetesen nem tudtuk vállalni a fellépést. Az alföldi város szervezői viszont annyira ragaszkodtak hozzánk, hogy átszervezték a műsorrendet, így léphettünk mi színpadra 16-án (amikorra Lacinak egyébként Star Wars VIII jegyei voltak, de ez már egy másik történet).

Robi sofőrködése mellett délután három után egy kicsivel indultunk útnak, és öt óra után pár perccel már a színpad mellett parkoltunk. A technikus kollégák éppen a hangosítást építették (ami nagyon-nagyon jól szólt, munkájukat innen is köszönjük!), így még volt időnk egy kis mézeskalácsos forralt borra és kürtös kalácsra, amíg a hangszerek is temperálódtak a színpadon. Egy fok volt, de lelkesedésünk nem csak a színpadot fűtötte fel (na jó, a gázgombák is segítettek), hanem a 80-100 főből álló, többnyire változó összetételű közönséget is.

A színpad mérete ezúttal nem tette lehetővé a Kodály intró használatát, de a kedves felkonferálás után erre nem is igazán volt szükség. A Gömöri dallal alaposan a húrok közé csaptunk, aztán sorban jöttek a Kodály nyomán további népdalai. A Molnár Anna balladáját Robi és Kálmán nagyszerű átéléssel vezette elő a zárószámok előtt, Tonka és Attila pedig a már megszokott elbűvölő koreográfiát táncolták rá – ezúttal azonban mégsem volt akkora sikere a dalnak, mint korábban. Rá kellett jönnünk, hogy ez a darab a zárt tér intim közegében érvényesül igazán. Ellenben a többi dalunk igazi koncert repertorát alkot, hiszen Attila jelenlévő ismerősei pedig azt mondták, hogy számukra a cédénkről nem jött át, milyen dinamika is van e feldolgozásokban.

A koncertet ezúttal is az Esti dallal zártuk, s míg azt konferálta fel Attila, közben a híres kecskeméti harangjáték is ezt a dallamot játszotta: a sors keze megint jó karmesternek bizonyult. Kodály szülővárosában, Kodály születésnapján nem hagyhattuk ki azt sem, hogy a közönséget is megénekeltessük, pozitív motivációként a hidegben jutalmat is kitűztünk a legszebben éneklőknek, természetesen egy Sic Transit Folk Műhely CD-t. Meg is lett a foganatja, hiszen az egész tér velünk énekelte az Esti dalt (gondolatban láttuk, hogy a Tanár Úr mosolyog: lám-lám!), melynek végén hatalmas taps köszöntött bennünket, majd a ráadásban a Tonka által a capella énekelt karácsonyi népdalt is.

Azt hittük, a sikert és örömünket már nem lehet tovább fokozni, de tévedtünk: a rögtönzött szépéneklési versenyt két paksi tanárnő nyerte –akik egyébként az összes népdalt velünk énekelték–, és akik a Kodály nyomában című online zenei vetélkedő döntőjébe jutott csapataikat kísérték Kecskemétre. Egyikük pedig azt mesélte Attilának a CD átvétele közben, hogy mióta hallotta a Vidróczki híres nyája feldolgozásunkat, azóta szemléltető hanganyagként használja azt a népdal tanításához az énekóráin.

Ennél nagyobb elismerést tényleg nem is kaphattunk volna, pedig igazán nem számítottunk ilyesmire, mikor tavaly ilyenkor elindultunk Kodály nyomán.