Címlap

A Klub64-ben történt

Sosem tudhatja az ember, mikor ír rocktörténelmet. Mi sem érezzük úgy, hogy november 12-én este így tettünk volna...

Csak egy biztos: megtörtént az új felállás bemutatkozása. S ha egyszer mégis lesz belőlünk valami, akkor az ezen az estén indult el.

 

A Klub64 szlogenje szerint egy igazi magyar sziget egész évben. Ha az igazi Magyar Szigeten még nem is játszottunk, itt már megvetettük a lábunkat. Talán mostmár hívni fognak majd a Csattogó-völgybe. Persze a péntek esti koncertnek nem ez volt a kifejezett célja, bár mivel a műsorban a hangsúlyosabb szerepet a népdalok feldolgozásai kapták, azért akad rá némi esély.

A koncert este tízkor kezdődött, mi már nyolctól igyekeztünk belőni a cuccot: ez volt ugyanis az első olyan koncert, ahol teljesen saját hangosítással kellett színpadra állnunk. Több jelen lévő barátunk szerint is sikerrel vettük az akadályt, mert vastagon szólt a Sic Transit.

Ennek persze csak másodsorban volt oka a technika, a dögös hangzást az új tagoknak, Attilának és Robinak köszönhetjük. Attila már játszott velünk színpadon, Robinak azonban ez volt az első alkalom. Nem csak mi nem csalódtunk benne, hanem a közönség sem: a klubot jó félig megtöltő harminc+ ember zajos tapsából egyértelműen arra a következtetésre jutottunk, hogy méltó utódot találtunk Pisti megüresedett helyére.

A Klub64-nek ezúttal a vendége volt egy frenetikus lánycsapat is, akik éppen egyikük születésnapját ünnepelték. Nem zavarta őket, hogy nem igazán ismernek bennünket: az első számtól az utolsóig végigtombolták a bulit. A népdalokat pedig természetesen velünk együtt énekelték. Jelenlétükkel ránk is inspirálólag hatottak, reméljük, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztunk velük.

A koncertre eljött néhány régi jó barát is, köztük olyanok, akikkel más zenekarokban is együtt játszottunk. Az ő véleményükre is büszkék vagyunk: egyikük azt mondta, hogy a gitár riffek nagyon ki vannak találva és dögösen szól a zenekar. Ilyeneket mindig jól esik hallani, amikor pedig valami újat mutatunk be, akkor különösen. Igyekezni fogunk azon, hogy ezek a dolgok még tovább fejlődjenek.

A műsort alkotó 16 számot fél tizenkettő után nem sokkal fejeztük be, köztük Kálmán mondott magvas gondolatokat tartalmazó és a közönség pillanatnyi visszajelzéseire is reflektáló összekötő szövegeket. Egy dolog hiányzott -persze az is lehet, hogy csak nekünk- Faludy György Monológ életre-halálra című versének részlete, amivel a fontosabb koncerteket szoktuk kezdeni. Ezt azért majd pótolni fogjuk - most hiányzott, pedig fontos koncert volt. Az új felállással az első.

Reméljük, sok fogja követni még.