Címlap

Koncert a Roxxy-ban

Kedves Barátaink! Örömhírrel szolgálunk: Tatabányán dübörög a rockélet! Március 5-én, szombaton este annyian voltak a Roxxy Mucis Cafe-ban, amennyien szeretett Esztergomunkban csak nagyszínpados koncertre szoktak összejönni.

Persze nem miattunk jöttek elsősorban, a húzónév Deák Bill Gyula volt. És a nagy öregekre azért minden igazi rockhívő kíváncsi. A mi szerencsénk pedig az a dologban, hogy ezek az emberek már az előzenekarra is benéznek...

 

Este hét után, Bill roadjaival együtt érkeztünk a tetthelyre. Ők először is egy kicsit ráijesztettek Lacikára, a hangosítás gazdájára, hogy Bill csakis a saját monitor hangfalain keresztül hallva magát hajlandó énekelni. Igen ám, de azok nem kompatibilisek a helyi rendszerrel... Akkor Bill nem lép fel!

Szóval, érdekesen indult a dolog, szerencsére Lacika rugalmasságával, hozzáértésével és helyzetfelismerő képességével megmentette a bulit: némi leleménnyel bekötötte a legendás monitor ládákat. Az a szerencséjük a magyar sztároknak, hogy sok ilyen lacika dolgozik a szombat éjszakákban, és mindent megtesznek azért, hogy a közönség ne a buli helyett, hanem a buli alatt ihassa jókedvűre magát...

A buli pedig jól szólt, és nem csak Bill esetében, hanem a Sic Transit fellépése közben is. Innen is köszönjük Lacikának a munkáját, és azt is külön, hogy számára (még) ismeretlen zenénket ilyen színvonalasan szólaltatta meg az egyébként nagyszerű hang- és fénytechnikán. (A szólók legközelebb lehetnének kicsit hangosabbak, de ezt majd még javítjuk...! ;-) )

Háromnegyed óra állt rendelkezésünkre, hogy megszerettessük magunkat a tatabányai rockerekkel. A feladatnak, véleményünk szerint, sikerült is eleget tennünk, hiszen koncert alatt és után még soha ennyien nem kérték el a honlapunk címét és jónéhányan vették a fáradtságot ahhoz is, hogy személyesen is gratuláljanak. Ez nekünk nagyon jól esett, hiszen főként ezért csináljuk ezt az egészet: másoknak örömet szerezve meglelnünk a magunk örömét. A koncerten készült képeket, köztük az "élő" közvetítés képeit itt nézhetitek meg.

A műsort javarészt a népdalok feldolgozásaira építettük, néhány döngölősebb saját számot játszottunk csak: Sáskajárás, 1968, Sámántánc. Ezekre is vevő volt a zsűri, a Sámán vége egész komoly héjjahózásba torkollott.

A buli legszebb pillanata (már amennyiben ez a fogalom rock koncerten értelmezhető) az volt, amikor az Ősi székely himnusz végén egy kőkemény bőrfejűnek látszó srác Robi kezét szorítva a tömegből ennyit mondott: "B+ srácok, ez qrva jó volt! Én ott születtem, Csíksomlyón..." - és közben rendesen csillogott a szeme... Klassz pillanat volt, az ilyenekre lesz érdemes majd visszaemlékezni.

Baráti kör bővítő háromnegyed óránkat a Hulljatok, levelekkel zártuk, aztán gyorsan átadtuk a helyünket a blues örökös magyar királyának, akit a közönség lelkes ovációval fogadott. Fellépése számunkra is emlékezetes volt - de erről majd inkább máskor mesélünk.