Címlap

Koncert a Klub Hungarikumban

Március 26-án este a tokodaltárói Klub Hungarikum vendégei voltunk.

Wieder Laci és csapata nagyon lelkesen fogadott bennünket, amit ezúton is köszönünk! Mi is igyekeztünk lelkesen helytállni, a kis számú, ám igen lelkes (ezen az estén mindenki lelkes volt...) közönség előtt.

Úgy látszik, ez a mi formánk. Lépésről lépésre, emberről emberre igyekszünk megnyerni magunknak a publikumot. Minket ez nem bánt, mi ennek a negyven embernek is ugyanolyan lelkesen igyekeztünk lenyomni a műsorunkat, mint két évvel ezelőtt a Syma Csarnokban az ott megjelent négyezernek.

Ami ezen az estén a szokásostól eltérő volt, az a műsorszerkezetben testesült meg. Produkciónkat ezúttal két részletben adtuk elő, a szünetben fogyasztásra biztatva a megjelenteket. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyien maradnak a második felvonásra is. Nem kellett csalódnunk: senki nem ment el, sőt...

A közönség soraiban régebbi rajongóink is helyet foglaltak, s számunkra igen kedves összefoglalóját adták az estének: szerintük a zenekar nagyon sokat fejlődött, hangzásunk kiforrottabb lett, és a színpadi munka is említésre méltó - noha ezen a területen még van hová fejlődni. :-)

A népdalok feldolgozásait ezúttal is sokan énekelték velünk, a Tavaszi szélnél pedig kifejezetten meghitt hangulatba került a hely. A számok közötti felvezető szövegeket ezúttal Kálmán és Attila egymással megosztva, egymást kiegészítve mondták el, egyfajta kultúrmissziót is teljesítve.

Ezúttal is megpróbálkoztunk az élő közvetítéssel, Maya szorgalmasan fényképezett és töltötte fel az elkészült műveket a honlapra. A tegnap esti koncert galériája azóta tovább bővült Wieder Laci képeivel, csak hogy semmi lényeges momentum ne maradjon ki.

A koncert végén olyat tettünk, amit nagyon-nagyon ritkán szoktunk: még az összepakolás előtt leültünk beszélgetni egy kicsit. Ekkor többen is odajöttek hozzánk, hogy megosszák velünk: nem tudták megállni, hogy ne gratuláljanak a zenekarnak, mert nagyon tetszettünk nekik. Az ilyen pillanatok miatt éri meg csinálni ezt az egészet. Örülünk, hogy tetszettünk, köszönjük szépen!

Egy közös kérdésük volt csak a gratulálóknak: miért nem hallottak eddig a zenekarról? Hmm, jó kérdés! Média-jelenlétünkön ezek szerint még dolgoznunk kell.

Lehet, hogy be kellene kerülnünk a Való Világba..?