Címlap

Bombák földjén

Április 2-án a budapesti Millenárison játszott zenekarunk.

A Családünnep Európával című rendezvényen a Szabadtéri Folk Színpad műsorát színesítettük a Kutyakölykök és a Varga-Balássy duó produkciói között. Jelen írás szándékoltan sokkoló címére némi bulváros felhanggal utalva azt is mondhatnánk, hogy bombasikert arattunk - ez azonban egyrészt ellent mondana közismert szerénységünknek, másrészt nem fedné száz százalékban a valóságot. A rendezvénynek ugyanis nem miattunk lett hírértéke, hanem amiatt a megkérdőjelezhető elme-tisztaságú egyén miatt, kinek telefonos fenyegetése következtében az esti órákban a nagyszerű programot bombariadó miatt kellett félbeszakítani.

Sok-sok kisgyerekes család (és a hangsúly itt a gyerekeken van) szórakozását tette tönkre ez az eszement, öncélú cselekedet. Persze, ahogy az várható volt, bombát ugyan nem találtak, de sajnos nem lehet nem komolyan venni egy ilyen jószándékú figyelmeztetést, pláne akkor nem, ha a fenyegetés gyerekek ellen (is) irányul. Milyen lelkivilága van annak, aki képes gyerekeket fenyegetni?

Biztosan nem olyan szép és tiszta, mint azoknak a csöppségeknek, akik bő félórás koncertünk közben -a hangerőtől mit sem zavartatva magukat- fel s alá szaladgáltak az amfiteátrumra hajazó építmény színpadán. Kezdetben még el-elkerülték a jeles alkalomra elkészült, a szél által történő felborítást elkerülendően állványra állítás helyett a színpadra fektetett, vadonatúj zenekari logó molinót, de aztán apró tappancsaik nyomát a vásznon hagyva át-átmasíroztak rajta.

Koncert a Millenárison

Minket ez persze nem zavart, ahogy az egyre növekvő számú közönséget sem. Mi ugyanis a zenével voltunk elfoglalva: a hangszerek oldalán a gyors zenekari beállás következményeit elszenvedve azon igyekeztünk, hogy halljuk egymást, a közönség pedig pedig igyekezett befogadni muzsikánkat.

Már a népdalos műsorunk első számát, az Elmegyek, elmegyeket is velünk énekelték néhányan, és ahányszor csak felpillantottunk a nézőtérre két dal között, egyre több embert láttunk. Ez természetesen inspirárólag hat a zenészemberre, még a számok közötti konferálás esetén is: a műsort kezdetben Laci vezette, a program második felében már Attila és Kálmán is hozzászólt a népdalokhoz, tovább folytatva kultúrmissziónkat. Legzajosabb tapsunkat az Erdő, erdő, erdő után kaptuk, a legtöbben pedig a Tavaszi szél... feldolgozást énekelték velünk.

A műsor végén sajnos nem tudtuk illő módon megköszönni a sok tapsot és bíztatást, mert az igen szoros program szerint mi még lefelé pakoltunk a színpadról, mikor a megasztáros duó már első számát pléjbekkelte, így a köszönetnyilvánítást itt pótoljuk: a közönségnek köszönjük, hogy befogadták ősi népdalaink naprakész változatait, a szervezőknek, hogy gondoltak ránk és meghívtak, Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkárnak pedig a Maya által tolmácsolt dícsérő szavakat, és a kérdést, miért is nem hallottak még egy ilyen kiváló zenekarról?

Mi továbbra is azon fogunk dolgozni, hogy minél többen megismerjenek bennünket.