Címlap

TS vs ST, vagy mi...?

A pünkösdi hétvégén valóra vált egy álom.

Valamikor a nyolcvanas évek végén Laci Stylandia magnóján üvöltve hallgatta a Twisted Sister We're Not Gonne Take It című opuszát és bőszen léggitározott a metál(?)himnuszra. Fiatal volt, nézzük el neki - azóta sokat fejlődött... :-) Olyan sokat, hogy majd' negyed századdal később egy fesztiválon lépett fel a fiatalkor bálványaival: az ötödik Pannónia Fesztivált Várpalotán az amerikai zenekar nyitotta, az utolsó koncertek egyike pedig a Sic Transit Gloria Mundi fellépése volt.

 

A TS persze a Nagyszínpadon zúzott, az ST-nek be kellett érnie a Malátabár pódiumával. Mivel azonban mi a hely és a közönség nagyságától függetlenül igyekszünk megfelelni a magunk elé állított mércének, így ezekkel a körülményekkel is teljesen elégedettek voltunk. A hangtechnikát és az azt kezelő technikusokat nézve pedig sokkal jobban jártunk, mint a Nagyszínpad fellépői: a Sic Transit tisztán, de nagyon hangosan szólt a fesztiválon. A monitorkeverés is tökéletes volt (pláne úgy, hogy a műsorunkat a keverősök nem is ismerték), úgyhogy mi is nagyon jól éreztük magunkat. Ezúton is köszönjük a technikus urak profi hozzáállását és irántunk való jóságát, reméljük, hogy fogunk még együtt dolgozni!

Az egyórás műsort ezúttal is a népdalok köré építettük, megspékeltük néhány saját számmal, titkos összetevőként nyakon öntöttük Attila kultúrküldetés-tudatos összekötő szövegeivel, és pontosan négy órakor (figyelem, kedves szervezők - megbízható zenekar vagyunk...!) el is kezdtük nyomni. Eredetileg az Elmegyek, elmegyekkel nyitottunk volna, de az (időben) előttünk (a Nagyszínpadon) játszó Hard zenekar olyan döngölést nyomott, hogy a hedbengelő rocker srácok nyaktörést szendvedtek volna a hirtelen tempóváltástól, így aztán a Sáskajárással mentettük meg az életüket. Ezt többen meg is hálálták azzal, hogy a Hard svéd énekese után meghallgatták a mi Orosz hangunkat - Robi nem is okozott csalódást senkinek!

A népdalokat többen is velünk énekelték, a lábak még az asztalok alatt is ritmusra jártak, és ezt még a közben a Nagyszínpadon zajló dob beállás sem tudta összezavarni. Bennünket egy-egy pillanatra sikerült, de legalább lesz majd mit mesélni az unokáinknak. :-) A színpadon mindegyikünk egyre felszabadultabban viselkedett, még Laci is, aki pedig egy ideje folyamatos küzdelmet folytat, hogy a csöves erősítőket összelője gitáreffektje digitális világával... Csatákat már veszített az ügyben, de háborút nem fog, ígéri. Mi szurkolunk neki, de a bulin készült amatőr videofelvételeket meghallgatva nincs sok oka aggodalomra.

A műsor legnagyobb meglepetését egyébként az Erdő, erdő, erdő... okozta, ezt a népdalt így még nem sokan hallották (csak akik Sic Transit koncertre járnak) - itt viszont nagy éneklést és közönségsikert hozott. Programunkat egyébként két számmal rövidítenünk kellett, hogy olyan pontosan is fejezzük be a műsort, amilyen pontosan elkezdtük. Így a Tavaszi szél vizet árasztra jutó öngyújtózástól és a Sámántánc vad héjjahózásától meg kellett fosztanunk a PaFe közönségét. Az utolsó számként eljátszott Hulljatok, levelek! után így is zúgott a "Vissza! Vissza!"-kórus, de a fesztiváletikettet betartva ráadásra most nem került sor.

Nyári turnénk első állomásán tehát jól sikerült a buli, várunk mindenkit június 17-én pénteken fél nyolckor a Tatai Sokadalomban, a Pálmánál, a Nagyszínpadon!