Címlap

Víz, Zene, Virág Fesztivál - Visszatérés Tatára

Június 24-én délután újra Tatán játszott a Sic Transit Gloria Mundi.

A meghívás ezúttal a Víz, Zene, Virág Fesztivál Építők Parkja-beli Nagyszínpadára szólt.

 

Éles kontraszt volt a múlt héthez képest, hogy most olyan hangosításon játszhattunk, melyhez hasonlón ritkán van szerencsénk. Már a beállás is profi módon, abszolút zökkenőmentesen zajlott: dobok egyenként, dobcucc egyben, gitárok egyenként, mikrofonok, zenekar egyben, ki mit kér a monitorba, még egyszer a zenekar, arányok véglegesítése, kész vagyunk. És még pár perc volt a buli kezdetéig is...

Ami viszont hasonlóan zajlott a sokadalmi fellépéshez: koncertünk kezdetén nem sokan voltak még a színpad környékén. Viszont mivel itt is előzenekari szerepben tetszeleghettünk (a Sokadalmon a közismert Makám, a VZV-n pedig Tolvai Renáta lépett fel utánunk), az idő előrehaladtával egyre többen lettek. Igaz, voltak jópáran olyanok is, akik már a nyitó számként játszott Elmegyek, elmegyek alatt is letelepedtek a színpad előtt a fűbe, és átadták magukat a muzsika varázsának. Igazi hippi felmenőkkel rendelkezhettek, mert élvezték a zenét, virágok közt hevertek - és tutti nem vizet kortyoltak a kis butykosból ezen a fesztiválon... :-) Mire az Erdő, erdő, erdőt játszottuk, őket már megnyertük rajongónak.

A programba ezúttal a népdalfeldolgozásokon kívül saját számokat is iktattunk. A Sáskajárás, az 1968 és a Hazafelé egyaránt elismerő tapsot váltott ki a közönségből - akárcsak Attila magvas összekötő szövegei. Hiába, aki egyszer pedagógus diplomát szerzett (vagyunk így néhányan a zenekarból), az nem tudja kihagyni az alkalmat a tudás lángjának megőrzésére.

Koncertünket ezúttal is a Hulljatok, levelek! tette teljessé, de az utána következő tapsot már nem élvezhettük ki teljesen: rekordsebességgel pakoltunk le a színpadról, hogy Tolvai Renáta elkezdhesse aznapi ki-tudja-hányadik fél(?)playbackes fellépését, hogy annak végeztével tovasuhanhasson a következő állomásra. Gyorsaságunk "jutalma" az volt, hogy elhagytuk Laci gitárállványát... :-(

Úgyhogy, kedves Reni, jössz nekünk egy másikkal...