Címlap

Mindenkit szeretettel vár a rendezőség...

...és Dinnyés József. Július 1-jén is ez volt a helyzet a Szentgyörgymezői Olvasókörben, az Anyatej Világnapja alkalmából rendezett jótékonysági koncerten.

Nagy Bandó András emlékezetes monológja annak kapcsán jutott eszünkbe, hogy a benne szeretettel kifigurázott Dinnyés Józseffel volt szerencsénk egy műsorban szerepelni. És amit akkoriban a paródia pellengérre állított, nevezetesen, hogy Jóska bátyánk mindenütt ott volt, ahova hívták és ahol szükség volt rá, ez a mai napig így van: ez a nagy hangú, kedves, meleg szívű ember első szóra igent mondott a felkérésre, hogy pénzt gyűjtsünk e nemes célra.

 

A zenekarunk által a tavalyi évben megkezdett hagyományt idén is folytattuk: az idén július 29-én rendezendő Anyatej Világnapja rendezvényeinek támogatására szerveződött e péntek esti jótékonysági koncert.

Ezúttal a tavalyinál színesebb volt a fellépők palettája. A műsort Tóth Tamás és a Nyomkeresők nyitották meg, akik saját dalaikat adták elő, nagyon jól megalapozva ezzel az est hangulatát. Tamás gondolatgazdag szövegvilága, Garami Dani gitárjátéka igazi hosszúnyakú garbós bölcsészbulik emlékét idézték, akinek füle van a zenére és értelme a mögöttes tartalom megfejtésére nagyon jól érezte magát.

A Nyomkeresők első lemezén Dinnyés József is közreműködött egy dalban, az esztergomi zenekar ezzel a duettel adta át neki a színpadot.

Az ő életművével egyszerre van könnyű és nehéz dolga műsora összeállításánál: könnyű, mert sok tulajdonolt dalból lehet választani - és nehéz, mert fájdalmas eldönteni, hogy mi maradjon ki. Szerencsére a megélt évek bölcsessége és a koncert apropójául szolgáló esemény olyan zsinórmértéket adott Jóska kezébe, melynek használatával nagyon szép ívre építhette fel előadását: az egyén, az ember anyjától eljutott mindannyiunk közös anyjáig, hazánkig, Magyarországig. És ezzel az elegáns választással könnyedén nyújtotta át számunkra a színpadi stafétabotot, hiszen ilyen bevezetés után nagyon könnyű dolgunk volt a népdalok megszólaltatásával.

Pedig ezen az estén a Sic Transit Gloria Mundi nem is a jól megszokott felállással játszott. Karesznek ugyanis e napra már jó előre betervezett elfoglaltsága volt, melyet lemondani sajnos nem tudott. A dobszék tehát üresen árválkodott volna, de szerencsére régi barátunk és zenésztársunk, Lencsés "Lecsó" Feri vállalta, hogy helyettesíti Kareszt, és megtanulta népdalos műsorunk nagyobbik részét. Segítségét és a profi dobszólamot ezúton is köszönjük!

Mivel ezen a jótékonysági esten a másik két szereplő műsora is bőven termett szellemi gyümölcsöket, sőt, az ő összekötő szövegeik is telve voltak magvas gondolatokkal, a hallgatóságot pedig a színvonalas szórakoztatás mellett nem akartuk elfárasztani, így aztán magunk is rövidebb műsorral léptünk színpadra. A zenekarunkra jellemző koreográfiát azonban így is igyekeztünk betartani: az Elmegyek, elmegyekkel kezdtünk és a Hulljatok, levelekkel zártunk. Közben volt Ősi székely himnusz és Tavaszi szél vizet áraszt is, és persze Attila alkalomhoz igazított ismeretterjesztő összekötő szövegei sem maradhattak ki. A koncert végén az előttünk fellépő művészekhez hasonlóan nagy tapsot kaptunk, volt vissza! vissza! kórus is, de a késői időpontra és az érzékenyebb lelkű szentgyörgymezői lakosokra való tekintettel ezúttal nem játszottunk tovább az Újvári Zsolt által biztosított színvonalas hangosításon.

Az est folyamán a belépőkből és a cédénk árusításából befolyt közel 30.000 forint is átadásra került a Védőnői Szolgálat számára. Biztosak vagyunk benne, hogy jó célra fogják felhasználni, és igyekezni fogunk azon is, hogy jövőre is segíthessük munkájukat. Mert a hagyomány attól lesz hagyomány, hogy életben tartják, és nem hagyják elveszni. Pontosan úgy, ahogy az anyák tesznek az anyatej segítségével gyermekeikkel: nem hagyják őket elveszni.

Találkozzunk jövőre is!