Címlap

Bányásznapi beszámoló

Az idén ötéves fennállását ünneplő Sic Transit rockzenekar ezúttal ötödik alkalommal lépett fel a dorogi Bányásznapokon.

Szeptember első vasárnapján nagyon jó volt az időjárás, így sokan látogattak ki a Jubileum térre.

 

A közönség nagyobbik felét kezdetben a mazsorettek adták, hiszen ezúttal is az ő fellépésüket követően vehettük birtokba a színpadot. Természetesen az idén is volt csúszás, de ennek mi most kifejezetten örültünk.

Az utánunk fellépő Deák Bill Gyula koncertjére érkezők ugyanis még a Sic Transitot találták a színpadon. Ha pedig már odáig eljöttek, mi is igyekeztünk kitenni magunkért, hogy ne is menjenek tovább. Ebben segítségünkre volt a feszesre vett műsor (sok zene, kevés szöveg, ahogy ígértük), a Krasznai Zsolti által biztosított kiváló hangosítás (köszi innen is!), és a zenénk iránt fogékony közönség lelkesedése, ami könnyen átragadt ránk is.

A programot ezúttal is a népdalokra építettük, de nem feledkeztünk meg a saját számok interpretálásáról sem. Míg az előbbieket többen is velünk énekelték, az utóbbiakra is sokan csápolni kezdtek, sőt: a Sámántáncnál többen táncra is perdültek. Egy fiatal párt pedig olyannyira magával ragadott a sok héjja-hó, hogy még a színpadra is felugrottak, hogy segítsenek nekünk megmozgatni a közönséget. Nagy tetszést arattak, kár, hogy csak az utolsó taktusokra pattantak a világot jelentő deszkákra.

Szép pillanata volt a koncertnek, mikor Robit a capella hagytuk az Ősi székely himnusz végén: többen a szívükre tett kézzel hallgatták nagy hangú barátunk énekét, miközben a Bányásztemplom felett vörösre festették az eget a lenyugvó nap sugarai...

Vele együtt a mi csillagunk is alászállt: eljött az idő, hogy átadjuk a színpadot a blues magyar királyának, Bill kapitánynak - aki nagy meglepetésünkre megismert bennünket, emlékezvén a márciusi, tatabányai közös fellépésre.

Az ismételt meghívást köszönjük Dorog város önkormányzatának, reméljük, jövőre is lesz jó szerencsénk színpadra lépni a 62. Bányásznapon!