Címlap

Sic Transit - vers a zenekarhoz

Vannak helyzetek, amik igazán meglepnek még bennünket is - pedig láttunk már a világban elég sok mindent.

De amikor a szeretet és a barátság ilyen fokú megnyilvánulásával találkozunk, akkor hirtelen magunk sem tudjuk hová tenni. Aztán persze rájövünk, hogy vannak még tiszta szívű és büszke lelkű emberek, és ilyenkor megerősödik a világ alapvető jóságába vetett hitünk.

Március 16-án este György Horváth László Székely legendáink világa című könyvének bemutatóján léptünk fel a szerző meghívására. A rövid ismeretségből barátság-kezdemény növekszik, s ennek legfrissebb hajtása az alábbi vers, melyet húsvét alkalmából kaptunk Lászlótól Svédországból.

Sic Transit

Zeném lelkemben és hangszeremben van,
Szíved, hallásod előtte nyisd ki,
Dalomat magyar szerelemmel írtam,
Mely megtanít téged hallgatni is és sírni!

Magyar énekem csokorban nyújtom át,
Neked adom bensőm, szívem óhaját,
Ha napi gondod leteszed, dalomból értsd meg
lényem fűszerét, sóhaját.

Zeném! Énekem! Rejts el szívedbe,
Hogy hangerőben vagy csak csendben
Egy útat járhassunk magyar közösségünkben,
Te és én, mi ketten.

Óh ritmus jöjj! Hullj szívembe, részegíts,
Most itt ital nélkül is be lehet rúgni,
És él a múlt, lesz jövendő és jelen,
Ha így szólok is: Sic transit gloria mundi!

Köszönjük szépen!