Címlap

Vihar előtt Visegrádon

Idén nyáron az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy tavalyi fellépésünk után ismét meghívást kaptunk a Visegrádi Palotajátékokra.

Napra pontosan 53 héttel a legutóbbi fellépés után, ezúttal sokkal jobb körülmények között léptünk a világot jelentő deszkákra, melyek ezúttal egy kicsit előrefelé lejtettek.

A kánikulai melegben nem csak nekünk esett jól, hogy fél kilenckor kellett kezdenünk, hanem a park sörpadjain helyet foglalt közönségnek is. Attila is örült a kései időpontnak, mert ő japános just-in-time módszerrel éppen akkorra érkezett meg Pécsről. A jobb körülmények felsorolása itt még nem ér véget: ezúttal nem tűzött ránk a nap, illetve a hangosítás is profi volt, köszönet érte a DJ Team-nek!

 

A műsort ezúttal csak a népdalok alkották - az egy szem Hazafelé kivételével. Félve a fenyegető fellegektől, meg némiképp a jó ízlés határait is betartandó, saját dalainkat ezúttal nem játszottuk. Úgy gondoltuk, hogy a múltidéző miliőbe a rockra hangszerelt népdalok sokkal jobban illenek, s véleményünkkel nem voltunk egyedül. A közönség már az első daltól, a Nem úgy van az... kezdetűtől fogva egyre jobban fogadta az ismert dallamokat. Jó páran még fényképeket is készítettek rólunk, amihez azért nem nagyon vagyunk hozzászokva...

A buli közepétől azonban egyre feketébb fellegek takarták az eget, s az ereszkedő sötétben, a színpad lámpáitól elvakítva nem érzékeltük, mekkora tömegnek is játszunk valójában. A koncert végén aztán erről is visszajelzést kaptunk jelenlévő barátainktól, kiknek véleménye szerint a közönség létszáma csak akkor csappant meg, amikor a főúton a királyi felvonulás volt, de utána elég sokan visszajöttek, hogy tovább hallgassanak bennünket.

Akik így tettek, azok Visegrádon sem maradtak le a Vidróczki-feldolgozásunkról, melynek egyébként a napokban folynak a felvételei, s hamarosan a Zenék szekcióban is elérhető lesz a dal. Addig érdemes esetleg nézegetni a fesztiválon készült fényképeket, s szavazni a legfrissebb szavazásunkon a honlap jobb oldalán.

A visegrádi koncertet szokásunkhoz híven a Hulljatok, levelekkel zártuk, melyhez hangulati aláfestésként ezúttal a vihar előtt feltámadó szél szolgált. A hangszerek és erősítők, no meg főként a dob elázását megelőzendő hamar összepakoltunk, s hazafelé vettük az irányt, így az eső csak Esztergomban ért utol bennünket.

A hidegzuhanyt tehát az égből kaptuk, a jó hírt viszont nem: a szervezőknek –és remélhetőleg a közönségnek is– annyira tetszett a produkciónk, hogy jövőre is visszavárják a Sic Transit Gloria Mundi-t a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokra. Találkozunk 2013-ban!