Címlap

Mária-himnusz a Bazilika tövében

Az Esztör Napok hagyományteremtő szándékkal idén szeptember 8-9-én először kerültek megrendezésre Esztergomban, az MNM Esztergomi Vármúzeuma szervezésében.

A török időket idéző kétnapos rendezvény végére zenekarunk is meghívást kapott, hogy a tanév kezdetét követő első hétvégén rendhagyó énekórával zárjuk az egész hétvégén zajló rendhagyó történelem órát.

 

A színvonalas műsorban éppen ruházat és fegyverzet bemutató zajlott, mikor saját hangosításunkkal csendben felvonultuk a színpad mellett. A világot jelentő deszkák szélén korhű ruhában, korabeli hangszerekkel játszott török kori zenét egy csapat muzsikus, akik aztán átvonultak az öt órakor kezdődő várostromra aláfestő zenét játszani.

Mi gyorsan felpakoltuk a saját felszerelésünket a színpadra, aztán igyekeztünk csendben beállni, hogy ne zavarjuk a csatát. Mivel technikus híján magunk voltunk kénytelenek magunkat hangosítani, így tartottunk attól, hogyan is fogunk megszólalni. Ráadásul a szervezőkkel való megegyezés szerint a csata végének jelzése után egyből a húrok közé kellett csapnunk, így aztán volt izgalom. Talán a rutin és az évek miatt, de a visszajelzésekből úgy tűnt, hogy sikerült összehoznunk a szokásos Sic Transit megszólalást. Köszönjük minden kedves ismerősünknek, aki a színpad elől visszajelzésével segített bennünket abban, hogy a lehető legszebben szóljunk!

A műsort ezúttal nem egészítettük ki saját számainkkal, csak a népdal feldolgozásokat játszottuk, a már jól bevált sorrend szerint a Nem úgy van most, mint volt régentől a Hulljatok, levelekig. Közben természetesen figyeltük, hogy a rendhagyó énekórát látogató diákok ismerik-e, éneklik-e a dalokat (énekelték), illetve odafigyelnek-e Attila bácsi szemelvényeire (odafigyeltek). A közönség így nálunk jelesre vizsgázott. :-)

A rendszeres koncert látogatókat is igyekeztünk meglepni, ezt a Hulljatok, levelekbe csempészet néhány új szólam, illetve a Vidróczki híres nyája extended verziója volt hivatott megvalósítani. A koncert legszebb pillanata pedig az volt, amikor Robit a capella hagytuk az Ősi székely himnusz, e gyönyörű, régi, erdélyi Mária-ének végén. Ez a dal mindenütt megszólal, de a Bazilika tövében ezúttal egészen ihletett pillanatokat hozott nem csak a közönség, de a zenekar számára is.

Az egy óra a színpadon hamar elszállt - reméljük, így volt ezzel a jó száz fős közönség is, akik végighallgatták zenekarunkat. Jó lenne, ha a hagyományteremtő szándékkal elindult Esztör Napokon az is hagyománnyá válhatna, hogy a színvonalas rendezvényt a Sic Transit Gloria Mundi koncertje zárja. De ez még a jövő zenéje... és mi egyelőre a múltéra koncentrálunk a jelenben.

Erről majd mesélünk szeptember 13-án, csütörtökön 12 és 14 óra között a Duna TV-n, ahol zenekarunk a Kívánságkosár vendége lesz.