Címlap

Nem voltunk sokan

December 3-án este a tokodaltárói Klub Hungaricum vendégei voltunk. Nem voltunk sokan, de a hangulat nagyszerű volt.

Hó elején azért nem szerencsés koncertezni, mert az előző hónap végére ez embereknek már elfogyott a pénze, az aktuális havi járandóságot pedig még nem kapták meg. Így aztán többnyire nem mennek sehova. És aztán lemaradnak dolgokról...

Most például két új népdal feldolgozás ősbemutatójáról: ma este játszottuk először a Nem úgy van most, mint volt régen és a Szegénylegény vagyok én kezdetű dalokat. A maroknyi, ám lelkes közönség mindkettőt kitörő ovációval fogadta - hasonlóan a már jól ismert dallamokhoz. Az előbbit ráadásul új nyitószámként választottuk, s oda is tettük rendesen. Meg is lett az eredménye: mindjárt sikerült megadnunk a buli alaphangulatát.

Annak a kibontakozását egyébként az is segítette, hogy ezúttal teljesen a saját cuccunkon játszottunk, s bár a buli előtt megszenvedtünk egy picit a monitor ládák megszólaltatásával, a koncert alatt már nem volt velük probléma.

Robi még a szokásosnál is jobban énekelt, s talán a családias hangulat, talán a szombat esti fáradtság miatt Kálmán és Laci is elengedték magukat: nem csak arra figyeltek, hogy jól szóljanak a gitárok, hanem arra is, hogy show legyen a színpadon. A Klub Hungaricum átépített színpada pedig mostmár tökéletesen alkalmas volt erre. Volt is bohóckodás rendesen, talán egy kicsit több is, mint kellett volna - dehát egyszer nekünk is lehet, nem?

Érdekes volt látni egyébként, ahogy a hely fiatalabb közönsége a biliárd asztaltól szépen lassan átszivárgott a színpad elé. Háttérzenéből tehát főműsorrá lépett elő a produkció, melyet a végén vissza is tapsoltak. A tulajdonos, Wieder Laci barátunk pedig meghívott bennünket, hogy jövőre is jöjjünk el. Tavasszal tehát újabb Sic Transit Gloria Mundi koncert a Klub Hungaricumban!