Címlap

Másodszorra és utolsó előttiként

Az emberi lélek szereti a szimmetriát. Ennek ellenére teljesen véletlenül alakult úgy, hogy 2012 második és utolsó előtti (vagyis az év két végén szimmetrikus) koncertjeit egyaránt egyik kedvenc fellépő helyünkön, Esztergomban a Szentgyörgymezői Olvasókörben tartottuk.

Nem könnyű egyébként itt koncertezni egy rockzenekarnak: a hely adottságai minden szempontból kiválóak ugyan, de akusztikailag ehhez a műfajhoz nem igazán megfelelőek. Akármilyen halkan is próbálunk játszani, mindig túl hangosak vagyunk a teremhez - és ezúttal talán az alkalomhoz is azok voltunk. A fellépés apropója ugyanis ezúttal az advent volt, illetve az Olvasókör 120. szülinapja.

Vendéglátóink a helyet nagyon szép díszbe öltöztették: karácsonyfa állt a színpadon, melyre a belépőjegy váltás helyett hozandó, kézzel készített díszek kerültek. A koncert kezdetére az addig is pompás fa igazán ragyogóvá vált, ami azt is jelezte, hogy nagyon sokan eljöttek bennünket meghallgatni. Nekik az ünnepi terítőkkel és gyertyákkal karácsonyi hangulatúvá varázsolt asztalok mellett jutott hely, amitől az egész fellépésnek klubkoncert jellege lett - méghozzá különleges karácsonyi klubkoncert jellege.

A műsort vendégünk, Vilmos Évi indította egy adventi népdallal, melyet az asztalok közül a színpad felé sétálva énekelt el, kezében égő gyertyát tartva. Igazán szép pillanatok voltak, kicsit furcsa is volt utánuk belekezdeni a Nem úgy van most, mint volt régen kezdetű népdalba. Miután azonban nálunk ez a kezdő nóta, így nem volt mit tenni. Ezek után persze szépen sorjáztak a népdalok feldolgozásai egészen a koncert közepéig, amikor is újra színpadra lépett Évi, hogy egy második adventi népdallal is emelje az est fényét.

Nagyon érdekes egyébként, hogy egy-egy vendég meghívása mennyire meg tudja változtatni a koncertek megszokott hangulatát. Ugyanazok a népdalok időnként egész más kontextusban szólalnak meg mint szoktak és újabb arcukat mutatják meg számunkra is. Ráadásul az adventi időszak misztériuma most erre az érzésre még jobban ráerősített, különösen a koncertet záró dalnál, melyben Évi és a zenekar egy közös produkciót mutatott be.

Közben még egy esztergomi ősbemutatóra is sort kerítettünk: elkészült és lassan végleges formát önt az Elindultam szép hazámból kezdetű népdal feldolgozásunk, melyet reményeinknek megfelelően igen pozitív visszajelzéssel fogadott a közönség.

Vendégünk és az új dal debütálása mellett néhány új eszköz is ezen a koncerten lépett fel velünk először: Robi új rádiós mikrofonja, Karesz új elektromos dobja, új ének mikrofonok és kontroll ládák. Mind arra voltak hivatva, hogy hangzásunkat igyekezzenek kompakttá és a terem adottságaihoz illővé igazítani, mely céljukat azonban csak részben sikerült elérniük: még mindig túl hangosak voltunk a közönség felé anélkül, hogy magunkat igazán jól hallottuk volna. Erre a problémára muszáj lesz valamit kitalálnunk, mert nagyon szeretünk az Olvasókörben koncertezni. Ötletünk már-már lenne is, reméljük, alkalom is lesz hozzá...

És ha már az írás elején is ezzel a problémával foglalkoztunk, legyen ez a zárszó, hiszen –mint említettünk– az emberi lélek szereti a szimmetriát...