Olvasóink értékelése: 5 / 5

Tizenkét kőmívesösszetanakodék, 
Magos Déva várát hogyfelépítenék,
Amit raktak délig,leomlott estére, 
Amit raktak estig,leomlott röggelre.
 
Megint tanakodék tizenkétkőmíves, 
Falat megállítni hogy leszlehetséges, 
- Kinek felesége legelőbbjő ide, 
Szép gyöngén fogjuk meg,dobjuk bé a tűzbe, 
 
Keverjük a mészbe gyöngeteste hamvát, 
Avval állítsuk meg magosDéva várát.
Keverjük a mészbe gyöngeteste hamvát, 
Avval állítsuk meg magosDéva várát.
 
Kocsisom, kocsisom, nagyobbikkocsisom, 
Én uramhoz mönni lönneakaratom! 
Asszonyom, asszonyom,forduljunk meg vissza! - 
- Kocsisom, kocsisom, nemfordulunk vissza,
 
- Jó napot, jó napottizenkét kőmíves! 
Neked is jó napot, Kelemenkőmíves! - 
Köszöne az asszony, az uraválaszolt: 
- Édös feleségem, neked isjó napot!
 
Hát ide mér jöttél nagyveszedelmedre, 
Szép gyöngén megfogunk,bédobunk a tűzbe.
Hát ide mér jöttél nagyveszedelmedre, 
Szép gyöngén megfogunk,bédobunk a tűzbe.
 
Várjatok, várjatok,tizenkét gyilkosok, 
Amíg búcsút veszek: csakaddig várjatok, 
Hogy búcsut vehessekasszony barátimtól, 
Asszony barátimtól s szépkicsi fiamtól.
 
Nyakát kettészegék,bétevék a tűzbe, 
Az ő gyönge hamvát keveréka mészbe, 
Avval állíták meg magosDéva várát, 
Csak így nyerheték megannak drága árát.
 
Átkozott legyen hát, magosDéva vára,
Még a nap se süssönfényesen le rája.
Átkozott legyen hát, magosDéva vára,
Még a nap se süssön fényesen le rája.