2005 tavaszától így négy szereplősre bővültek a nappaliból az alagsorba költözött baráti eszmecserék: Kálmán, én, meg a két akusztikus gitár ekkortól itt éreztük jól magunkat. Kezdetben nem igazán foglalkoztunk azzal, hogy mit is játszunk, csak játszottunk.
Aztán Kálmánnak látomása támadt, és azt mondta, hogy magyar népdalokat kellene feldolgoznunk, 3 gitár + dob klasszikus rockzenekari felállásban. Elsőre kissé vadnak, de kétségkívül eredetinek tűnt az ötlet. Két dolog hiányzott csupán: feldolgozható népdalok, és a leendő zenekar ritmusszekciója: egy dobos és egy basszusgitáros.