A zenekar tehát igazi hétpróbás tagokból állt össze 2005 nyarán. Mindannyian játszottunk már zenekarokban, kipróbáltuk magunkat a legkülönbözőbb stílusokban (country, dixieland, folk, pop, jazz-rock, rhytm and blues, soft rock), de az igazi, azért a rock.
Egzisztenciálisan nem kötődünk a zenéhez, így halálosan komolyan vesszük. A Sic Transit a rock műfaját felhasználva mind zenéjében, mind szövegvilágában igyekszik visszaadni valamit kétségekkel terhes, értékeit vesztő világunkból. (Sic transit gloria mundi, avagy így múlik el a világ dicsősége.)
Eredeti "látomásom" ellenére saját számokat játszunk, bár a népdalok feldolgozását nem vetettük el teljesen. Először csak a saját örömünkre szolgált a dolog, amint minden héten egy alkalommal dübörögtünk néhány órát. Aztán, ahogy lenni szokott, kezdett hiányozni a közönség, a bulik hangulata. Nem álltunk hát ellen a megmutatkozási vágynak, s 2006 elején elkezdtünk dolgozni a repertoárunkon, hogy lemez-, illetve színpadképessé tegyük a zenekart. Nagy lökést adott ehhez az a körülmény, hogy ekkor csatlakozott a zenekarhoz Norbi mint basszusgitáros.
2006 szeptemberében végre kiléptünk a próbateremből a nyilvánosság elé. A világot jelentő deszkákat a dorogi Kacsa színpada jelentette, ahol első koncertünket adtuk. Némi invesztíció árán sikerült egy saját kis stúdiót felszerelni, ahol novemberre elkészült az első, egyórás demo cd-nk First Cut munkacímmel.
Jelenleg dolgozunk a második cd-nk anyagán, s igyekszünk minél többször fellépni.