Betyárok, balladák, szerelmek – avagy az Esztergomi Vár(színház) bevétele

Zenekarunk szerencsésnek mondhatja magát, hiszen eddigi történetünk során sok olyan helyen is felléptünk már, amire az első próbák alatt –sok évnek előtte– gondolni sem mertünk volna.

Játszottunk az A38-on, a MOM-ban, de említhetnénk a Barba Negrát vagy a Syma Csarnokot is. Helyi zenekarként azonban eleddig nem sikerült bevennünk az Esztergomi Várszínházat – egészen idén augusztus 9-ig.

Horányi László színigazgató felkérése még a tavasz folyamán érkezett, így aztán ha szűkösen is, de akadt időnk egy új műsor összeállítására, mely a Betyárok, balladák, szerelmek címet kapta. Új feldolgozásokkal bővített népdalos repertoárunkból e három téma köré igyekeztünk csokorba gyűjteni azokat a számokat, melyek egyrészt a hely hangulatához is illettek, másrészt az –akkor még csak remélt nagyságú– közönség várható összetételét is figyelembe véve kiválasztásra kerültek.

Számunkra azonban nem csak ez okozott kellemes izgalmat, hanem az is, hogy rég dédelgetett álmunkat valóra váltva először játszhattunk koncerten saját fülmonitor rendszerünkön. Ennek segítségével élő zenekari hangzásunk sokkal kompaktabb, ha úgy tetszik, CD jellegűbb lett, megadva közönségünknek a minőségi megszólalás, számunkra pedig a teljes színpadi szabadság élvezetét. Mindez természetesen nem jöhetett volna létre pusztán saját erőből, ezért ezúton is köszönjük a DH24 Építésziroda és néhány kedves barát önzetlen támogatását!

A koncert napján mi már kora délután a Várszínházban voltunk, hogy mindent előkészítsünk az esti fellépésre. Hangosításunk kezelését ezúttal is kedves barátunk, Süttő Péter vállalta, élvezve a hely technikus gárdájának teljes támogatását, melyet ehelyt is köszönünk! Az előkészület órái gyorsan teltek, s mire az öltözőben a lelkünket is elkezdtük ünneplőbe öltöztetni a jeles alkalomra, a közönség szépen lassan teljesen megtöltötte a Várszínház nézőterét. Az előzetes jegyértékesítésből már sejtettük, hogy komoly érdeklődés mutatkozik új műsorunk bemutatója iránt, de teltházra azért nem számítottunk. Így nagyon kellemes és motiváló látvány fogadott bennünket, miközben az öltözőből a színpadra vezető lépcsökön egyensúlyoztunk lefelé e nyári éjszaka kezdetén.

Az elkövetkező bő másfél óra számunkra másfél percnek tűnt, sok-sok elismerő tapssal megszakítva. Külön öröm volt, mekkora sikert arattak régebbi slágereink mellett az új népdalok, a Betyárnóta, illetve különösen az A csitári hegyek alatt... kezdetű is. A legnagyobb élmény viszont a közönség látványa volt. Ha lett volna, még talán a csilláron is lógtak volna (így viszont a várfal melletti kis lépcsőre szorultak ki néhányan, ahogy Laci többször is megtapasztalta, mikor az oldalbejárat felé mozdult a számok között), és mindenki nagy átéléssel, értő odafigyeléssel követte a zenéket, Tonka és Attila táncát, a Karesz által összeállított háttérvetítést. Öröm volt ezen az estén színpadon lenni – és ez látszott is rajtunk, ahogy többen is megjegyezték azok közül, akik a közönség mozgásba lendítését is elhozó ráadást követően a műsor végén odajöttek hozzánk gratulálni. Bő négy hónap távlatából úgy tűnik, tökéletes este volt.

Köszönjük mindenkinek, aki eljött, és segített megbizonyosodnunk, hogy színházi körülmények között működik igazán a produkciónk. Csapataink ezért az Esztergomi Várszínház bevételét követően újabb erőre kapnak, és már vannak terveink fővárosi erősségek meghódítására is...

Sic itur ad astra.